Sokat gondolkodtunk azon, hogy mivel tudnánk a legtöbbet segíteni a hálózatok fejlesztésében. Sok vitát követően arra a megállapításra jutottunk, hogy elsősorban a megrendelő, a felhasználó tudását kell a szakzsargont kerülve, ismeretterjesztő módon gyarapítani.

Bevezető

Nagyon sokszor találkozunk azzal, hogy az alkalmazói kör nincs tisztában a hálózatok alapvető működésével, nem ismeri a hálózatokban fellelhető eszközök funkcióját, lehetőségeit, korlátait. Igy nem képes dönteni, illetve jól dönteni.
Közös érdek - a felhasználó és telepítő részéről -, hogy a felkészültséget növeljük, a megrendelő tisztában legyen azzal, hogy mire van szüksége, mit kap a pénzéért, ne legyen a ismeret hiányából fakadó félelem akadálya a technikai fejlődésnek.
Ma már a kisebb vállalkozások is hálózatokat használnak. A nagyobbak már nem képesek működni nélküle. Egyre többen kapcsolódnak a világméretű hálózathoz az internethez. A következő összeállítással azoknak szeretnénk segíteni, akik hálózatot építtetnének cégüknél vagy akár otthonukban és szeretnének felkészült megrendelők lenni. A könnyebb megértést segítettük egy szótárral is.
A hálózat fogalom sok területen megjelent, így aztán nehéz eltájékozódni, hogy az egyes területek mit is értenek rajta. A XIX. század reklámügynökségei után Maroni rádiójával, majd az ikonoszkóp megjelenését követően a XX. század elején születő televíziózás létrehozta a műsorsugárzási hálózatokat, melyek egyrészt működésük disztributív jellege, másrészt a saját kapcsolataik közötti kétirányú információáramlás miatt tekinthetők hálózatnak. Látható, hogy ezek a hálózatok a nagy nyilvánosság számára passzív részvételt biztosítanak, közvetlen interaktív beavatkozást a befogadók részéről nem tesznek lehetővé. A televíziós távvezérlők megjelenése már változtat ezen a passzívitáson, azonban ez csak előre determinált műsorok közötti választást biztosít, teljes információválasztási szabadságot nem. Később az internet megjelenésével válik valóra az információk szabad áramlása, választása és a reakció lehetősége a nagy tömegek számára
A hálózatokról szólva az előbb gyorsan eljutottunk a kezdetektől az internetig. Mégis a lényeget szeretném kiemelni: Egy hálózat alapvető funkciója a kommunikáció lehetőségének megteremtése két vagy több résztvevő között. Ezek természetesen lehetnek emberek - például egy telefonbeszélgetés közben, ahol a telefonhálózat teszi lehetővé a párbeszédet -, de lehetnek számítógépek is. (melyek mögött megint emberek foglalnak helyet)
Most, hogy túljutottunk a hálózat "laikus" értelmezésén, lépjünk tovább! A hálózat szó töve a háló. Maga a hálózat egy háló, melyet sokféleképpen szőhetünk meg. A hálószövésben a szabványok segítenek bennünket, melyek megmondják, hogy milyen eszközökkel, milyen kábelezéssel, milyen topológiájú, milyen gyorsaságú hálózatot építhetünk. Ezek után a zsebünk határozza meg, hogy melyiket választjuk.

Építsünk hálózatot!

Különböző bonyolultságú rendszerek építhetők. Érdemes ezekről pár szót ejteni.

- A legegyszerűbb hálózat
A legegyszerűbb hálózatot akár két géppel fel tudjuk építeni. Nem kell hozzá más egyéb csak az, hogy legyen a két gépben egy-egy hálózati csatolókártya (mondjuk Ethernet) és egy patch (összekötő) kábel (ebben az esetben speciális RX/TX fordítós). Windows operációs rendszert feltételezve a kártyák installációja és a hálózati paraméterek beállítása után a két gép egymást "látja". Mit is értünk ez alatt? Alapvetően egy gépről egy másik gép "látható", elérhető, ha annak hard diskjét vagy egyéb erőforrását (CD ROM, Floppy drive, nyomtató) olvasni, illetve írni lehet.

- Az egyenrangú hálózat
Ha kis hálózatunkhoz több gépet hasonlóképpen csatlakoztatunk, (ehhez természetesen már valamilyen hálózati aktív eszköz is kell, pl.: hub vagy switch, amit úgy képzelhetünk el mint egy telefonközpontot, de erről majd később) akkor egy olyan hálózatot kapunk, amelyben a résztvevők egyenrangúak, azaz nincs egyetlen egy kitüntetett, központi feladatokat ellátó számítógép, azaz server. A kis hálózatunkban tehát már nagyon sok mindent meg tudunk oldani, például a hálózatban lévő színes nyomtatót több gépről is tudjuk használni, nem kell minden gépbe CD-ROM, mert bármelyik másik gép CD-ROM olvasóját el tudjuk érni, stb. Ezt hívja a szakma erőforrás-megosztásnak.

- Szerver kerül a rendszerbe
Építsük tovább hálózatunkat és foglaljunk bele egy szerver gépet, amelynek az lesz a feladata, hogy gépeinken lévő minden olyan adatállományt, amit közösen használunk, tárolja. A szerver gépünkhöz kapcsolódik majd egy nyomtató is amire mindenki képes lesz nyomtatni. Látszik, hogy ebben az esetben megszűnik annak az értelme, hogy minden gép "lássa" egymást. Elég, ha minden gép a szerver gépet látja, az azon létrehozott közös könyvtárakban mindenki megtalálja a számára szükséges adatokat. Sőt nyomtatni is tud, aminek az is előnye lehet, hogy nem kell hallgatnunk például egy mátrixnyomtató zaját a saját szobánkban.
A bemutatott két kis hálózat tipikus, ezekből van a legtöbb.

- Internetre kapcsolunk
Mostanában éljük a lokális (helyi) hálózatok internetre kapcsolásának reneszánszát. Ez azt jelenti, hogy egy komolyabb sávszélességű (sebességű) internet felületet (ez egy kábel, pl.: koaxkábel, üvegkábel szolgáltatótól függően) összekapcsolnak a helyi hálózat egyik gépével (esetleg szerverével) és elérhetővé teszik (más szóval megosztják) az internetet a hálózat kijelölt tagjai számára.
Meg kell itt jegyeznünk azt, hogy ilyen internet csatlakozás mellett fel kell készülnünk a külső behatolási próbálkozások elhárítására. Erre több nagyon jól megtervezett software kapható (Linux alatt akár ingyen is).

- Komolyabb hálózatok felé
Komolyabban összetett hálózatok is építhetők különböző intézmények, cégek részére. Lehet egy rendszerben nagyon sok felhasználói gép (kliens) és több szerver (kiszolgáló) gép is. A helyi hálózatot lehet szegmentált, ami azt jelenti, hogy az összekötött gépeket kisebb hálózati egységekbe szervezzük. Ezt el lehet érni fizikailag, amikor a hálózatok fizikailag elválasztottak és közöttük csak szűrt információáramlás valósulhat meg, illetve el lehet érni logikailag, amikor a hálózat egyes már említett fejlett aktív eszközeivel logikailag szervezzük külön hálózatokba rendszerünket (virtualan).

- Virtuális szerver, Cloud
Ha úgy döntünk választhatjuk azt a megoldást is, hogy a szerver gépeket nem magunk vesszük meg és üzemeltetjük, hanem ezt a feladatot egy üzemeltetőre bízzuk. Ebben az esetben a helyi hálózatunkban nincs szerver, a szerver valahol távol egy szerverteremben van, ahova nagy sávszélességű interneten keresztül kapcsolódunk (pl. sötétszál). A szerver általi szolgáltatásokat az üzemeltető biztosítja, de vannak olyan megoldások, ahol mi magunk felügyelhetjük a szolgáltatásokat. Ennek nagy előnye az, hogy komoly beruházástól "menekülünk" meg, nem nekünk kell gondoskodni a backupról, az elhelyezésről, karbantartásról és a felügyeletről.

A Cloud, magyarul felhőszolgáltatás is elérhető internet kapcsolat esetén. A felhőszolgáltatásoknak az a legnagyobb előnye, hogy nagyon olcsón jutunk tárhelyhez valamint ez a tárhely végeredményben bárhonnan elérhető.

A hálózat eszközei

- A számítógép felkészítése a hálózatra
Ahhoz, hogy számítógépünket bármilyen hálózatra kapcsoljuk olyan eszközre van szükségünk, ami az adott hálózathoz illeszti. Több féle van belőlük, nézzünk meg közelebbről pár példát.

- Internetre kapcsolódunk otthon
Ha otthoni gépünket az internethez szeretnénk kapcsolni, akkor több kapcsolat lehetősége merülhet fel. Ha megtudakoljuk, hogy lakhelyünkön melyik internetszolgáltató tud internet elérést biztosítani, akkor ajánlatukban lehet, hogy több elérési mód is megjelenik.
Ilyenek lehetnek például:
- analóg telefonvonalon keresztül vivőzött un. ADSL rendszerrel, ehhez adnak egy ADSL modemet és a gépünkbe egy Ethernet csatoló kártyát kell építenünk
(8-15Mbit/s)
- kábeltelevíziós szolgáltatók kábelhálózatával, ehhez kapunk egy un. kábelmodemet és a gépünkbe egy Ethernet kártyát kell építenünk
(Ez a megoldás az ADSL-hez hasonló feltételekkel és manapság már nagyobb sávszélességgel. 15M-1G)

Megjegyzem, hogy ezt így elmesélve nagyon egyszerűnek tűnhet, de a kártyák, illetve az internet elérés installációja - élesztése - bonyolult feladat. Javaslom, hogy kérjen fel szakembert a feladat végrehajtásához.

- Helyi hálózatot építünk
Ha munkahelyünkön több gép is üzemel és meguntuk már az állandó CD-s, DVD-s, pendrive-os adatcserét, akkor építhetünk kis hálózatot.
Ehhez minden gépbe egy hálózati csatoló kártyát kell vásárolnunk (Ethernet kártya). Az irodákba külső telepítésű kábelcsatornában vagy falon belüli kábelezéssel létre kell hozni a hálózatot, aminek eredményeképpen az iró asztalok mellett a falon megjelenek speciális csatlakozó aljzatok - ezeket hívjuk fali portoknak. A fali portokat patch (összekötő) kábelekkel kell összekötni a számítógéppel. A falban vagy csatornában vezetett kábelek az irodák között kígyóznak és mindegyik szál egy központhoz érkezik - ezt úgy képzelhetjük el, mint egy telefonközpontot, de ez itt nem beszélgetéseket kapcsol össze, hanem a számítógépek adatforgalmát. A következőkben nézzük meg, mi is az a "telefonközpont"-szerű doboz?

- A hálózat aktív eszközei
Ezek a "telefonközpont"-szerű eszközök többféle feladatot oldhatnak meg, ezek nagy vonalakban a következők:

1. Adatforgalom biztosítása több gép között (például két gép ezen keresztül beszélget)
2. Routing - útvonal választás (ha két gép elméletileg több útvonalon is elérheti egymást, akkor ez az eszköz a forgalom irányító szerepét tölti be)
3. Bridging - áthídalás (két hálózati szegmens között biztosítja az ellenőrzött - szűrt - információáramlást)
4. Switching - kapcsolás (a hálózati forgalmat úgy irányítja, hogy a küldött adatcsomag csak a fogadó felé haladjon)

Korábbi technológiák eszközeinek bemutatására most nem vállalkozunk, annak ellenére, hogy azok is igen érdekesek technikailag. Azonban nagyon fontosnak tartjuk, hogy a korszerű technikák nyújtotta szolgáltatásokról részletesebben is szóljunk.
Két alapvető eszköz bemutatása után az Ethernet hálózatoknál "leragadva" (ez a legelterjedtebb) a problémák megismerésén keresztül mutatjuk be az egyes eszközök működését.

- Az Ethernet hub
A hub (ejtsd: háb) olyan eszköz, amely több számítógépet vagy hub-ot képes összekötni.Tehát a hub-ok (valamilyen határig) egymással is összeköthetők, így több számítógépet képesek rákapcsolni egy hálózatra. A hub-ok általában 5, 8, 16, 24, 32 portosak, ami azt jelenti, hogy ennyi hálózati csatlakozó van rajtuk, ennyi gépet vagy hálózati eszközt lehet hozzájuk kapcsolni. Minden hub-on (általában) van egy UpLink nevű csatlakozó, ami arra alkalmas, hogy további hubokat kapcsoljunk össze. Igy nyerhetők akár 108 portos rendszerek is.
A hub-ok 10 vagy 100 MBit/s sávszélességgel működnek. Szolgáltatásaikban és minőségükben nagyon eltérő eszközök kaphatók a piacon. Tipikus probléma szokott lenni, hogy egy 100 MBit/s sebességű hub egy portjára (csatlakozási pontjára) egy 10 MBit/sec sebességű eszközt kapcsolva az átvitel nem működik.(Van olyan amelyik tudja.) (Lásd egy HP LaserJet 4-es nyomtatót akarunk hálózati nyomtatóként a hálózatra kapcsolni egy JetDirect ( a nyomtatóba illeszthető hálózati csatoló kártya neve) kártyán keresztül.)

- A repeater
Már nem használják, de érdekes. A repeater olyan eszköz, ami képes két Ethernet hálózat között kapcsolatot teremteni. Teljesen transzparens, azaz átlátszó. Egy Ethernet hálózatban maximum két repeater lehet. ha további hálózatot akarunk felfűzni repeaterrel, akkor ilyen esetben már Inter Repeater Link eszközről kell gondoskodni. Érdemes elolvasni a szótárban az IPGT-ről szóló bejegyzést. Repeatereket régebben használtak még koaxos időkben, ezek az eszközök 10 Mbit/s sebességen tudtak működni.

S most jöjjenek a problémák!

Problémák az Ethernet hálózatokkal

- A hálózat telítése
A hálózatra kapcsolt gépek részére a Fast Ethernet maximum 100 MBit/s sávszélességet biztosít, amely természetesen magába foglalja olyan információk átvitelét is ami a hálózat működtetéséhez szükséges. Ilyenek például az adatcsomagban elhelyezett címtartományok, ellenőrző kódok. Ebből következik, hogy amennyiben a tényleges - számunkra érdekes - átviteli teljesítményt nézzük, akkor az messze elmarad a számított értéktől. Tapasztalatok szerint már 6-7 darab PIV-es géppel telítésbe lehet vinni egy 100 Mbit/s-os hálózatot. Természetesen a valóságos alkalmazások nem igénylik a rendelkezésre álló teljes sávszélességet, ezért lehetséges az, hogy egyszerre egy adatbázison sokkal több gép is kiszolgálást nyer.
Általában elterjedt az adatbázis szerverre épülő alkalmazások használata, ami azt jelenti, hogy a hálózatban lévő szervert csak az adatbázisok tárolására és egyéb hálózati kiegészítő funkcióra - mint például a spooling nyomtatás (spooling - nyomtatandó adatok tárolása, sorrendi, prioritásos nyomtatása) - használjuk, az alkalmazói programok az egyes felhasználói gépeken futnak. Az ilyen alkalmazás a hálózatra igen komoly terhelést jelent, mert az egyes elérésekhez - keresések, lekérdezések, indexelések - az adatbázis megfelelő részét a rendszernek csaknem teljesen át kell pumpálnia a hálózaton.
Ennél jobb a helyzet a szerver-kliens alkalmazásoknál, ahol az egyes felhasználó oldali gépek csak kéréseket küldenek a szerver gépnek a gép fogadja a kéréseket, azokat végrehajtja és a végeredményről tájékoztatja a felhasználói gépet. Ez a feldolgozási forma kisebb terhelést ad ugyan a hálózatra, azonban igen erős szerver gépet igényel.

- Mindenki mindenkit hall
Az Ethernet rendszerben a mindenkori beszélő gépet minden más gép hallja, adását veszi. Végeredményben az adatcsomag már említett kiegészítései teszik lehetővé, hogy az adat a küldőtől a címzettig eljusson. Ennek a technikának az előnye, hogy a kommunikációt könnyű szervezni - különböző alkalmazások futhatnak, létre lehet hozni hierarchikus és osztott rendszereket - viszont igen komoly hátránya is, hiszen a hálózaton a résztvevők nem csak a nekik küldött adatcsomagot kapják meg, hanem mindegyiket, így a teljes sávszélességen közösen osztoznak.

- Ütközések
Az Ethernet hálózaton jelentkező másik probléma abból ered, hogy mindenki egyenrangú fél. Tehát ha a hálózaton "csönd" van, akkor bárki kezdeményezhet adást. Ez így rendben is van, de ha véletlenül ketten, vagy többen kezdeményeztek egyszerre adást, akkor ez a két adás ütközik. Ebben az esetben a rendszer érzékeli az ütközést, kisebb véletlenszerű szünet után újra próbálkozik az adással. A hálózaton lévő gépek számának növekedése, vagy az egyes gépek sebességének növekedése, illetve az alkalmazás adatigényének növekedése esetén az ütközések valószínűsége egyre nő. Látszik, hogy az ütközés miatt a hálózat lényegében egy átviteli ciklust hagy ki, így azon túl hogy egyetlen adatcsomag sem haladt át a hálózaton, a rendszer kénytelen várni. Az ütközések feloldására a hálózat szegmentálása, a forgalom szűrése vagy a switching technológia ad megoldást.

- A "bedugulás"
Bedugulásnak szoktuk nevezni azt a jelenséget, amikor hálózaton lévő serverekhez érkező adatcsomagok mennyisége olyan nagy, hogy a server - annak ellenére, hogy az adatokat fel tudná dolgozni - a benne lévő hálózati illesztőkártyán keresztül nem képes fogadni azokat. A probléma kezelésére több módszer is kínálkozik, egyrészt a hálózati illesztőkártyák számának növelése a szerverben, vagy a hálózati kártya sávszélességének növelése (Például 100Mbit/s-os Ethernetről 1000MBit/s-os Ethernetre cserélni )

Megoldási lehetőségek a problémák feloldására

- A hálózat szegmentálása
A hálózatok "bedugulása" és "telítése" elleni védekezés alapja a hálózatok szegmentálása. A szegmentálás lényege a lokális - egy szegmensen belüli - forgalom szegmensen belül tartása, illetve szükség esetén a szegmensről kilépni kívánó forgalom kiengedése. A szegmenseket olyan többportos (multiport) eszköznek kell kiszolgálnia, mely egyben a forgalom szűrését is elvégzi. Az ilyen típusú eszközöknek nagy belső sebességgel kell rendelkezniük, hiszen az összes szegmens kereszt irányú forgalmának a doboz belsejében kell áthaladnia. Az ilyen típusú alkalmazások során kétféle eszköztípust, bridge és switch eszközöket szokásos használni.

- Bridge alkalmazása
Mit tesz a bridge? Az angol szó hidat jelent. A bridge egységek működése azon alapszik, hogy az Ethernet hálózatokon folyó adatforgalomban az adatcsomagok ún. címzés mezőt tartalmaznak. Ebben megtalálható mind a csomagot küldő, mind pedig a csomagot váró munkaállomás egyedi azonosítója. Ha két hálózatot bridge-dzsel kötünk össze, akkor a bridge a két hálózaton lévő adatforgalom alapján megtanulja, hogy a két hálózaton milyen állomáscímek vannak. Ha például az A hálózaton olyan adatcsomag keletkezik, mely a B hálózaton lévő címek egyikének szól, akkor azt egyszerűen átemeli A hálózatról B hálózatra. Ez természetesen oda-vissza igaz.
A bridge egységek amellett, hogy létrehozzák a hálózatok között a kívánt összeköttetéseket, képesek bizonyos munkaállomások számára tiltani távoli hálózatok elérését. Ez az ún. szűrési funkció egy programozható szolgáltatás a bridge egységekben. A tiltani kívánt állomás címét, vagy a tiltott állomás csoport azonosítóját megadva a bridge nem fogja továbbítani az így kiválasztott adatcsomagokat. Ezzel elérhető, hogy bizonyos állomások ne "láthassanak" egyes távoli hálózatokat, vagy ne érhessenek el egyes szervereket. Megvalósítható az is, hogy a bridge csak bizonyos protokollokat engedjen át (pl. TCP/IP, IPX, DECnet) más protokollok átjutását tiltsa.
Látszik, hogy a bridge az egyes A és B szegmenseken belüli hálózati forgalmat a szegmensen belül tartja, így két szegmens forgalma egymást nem terhelte, viszont a szegmenseken túlmutató hivatkozások is képesek a hálózaton áthaladni.
A bridge egységek programozása, szűrési feltételek definiálása, konfigurálása, illetve a rajtuk áthaladó forgalom figyelése is megvalósítható egy ún. felügyelő (manager) állomásról, amely a hálózaton keresztül kapcsolatot tart fenn a bridge egységekkel. A felügyelő állomás és a bridge közötti protokoll SNMP (Simple Network Management Protocol), amely ma a hálózatfelügyelet de facto szabványa.

- Ethernet switch alkalmazása
Az Ethernet switch (kapcsolt Ethernet) eszközök előnye elsősorban a nagy sebesség. A késleltetési idő melyet egy Ethernet adatcsomag elszenved az eszközön való áthaladás során minimális. A switch eszközök célja elsősorban a hálózat teljes kihasználható sávszélességének átviteli kapacitásának növelése.
A kapcsolt Ethernet koncentrátorok kifejlesztésének célja az volt, hogy egy koncentrátor egyes Ethernet portjai között igen sok pont-pont (két gép kapcsolat) Ethernet párbeszéd jöhessen létre, úgy, hogy nem történik ütközés az adatcsomagok között. A hagyományos Ethernet hubok esetében például az A, B, C, és D munkaállomások közül egyszerre csak egy "beszélhet", hiszen amit például A mond, azt B, C és D egyszerre hallja - és az Ethernet átvitel half-duplex, azaz egy állomás vagy hallgat vagy beszél, de egyszerre mindkettőt soha. Az iménti példában az A-B és C-D párbeszédek sávszélesség igen nagy lehet. Ezt egy hagyományos 10 Mbit/s-os hub nem képes a munkaállomások számára nyújtani, így az eredmény csökkenő teljesítmény lehet csak. Az adatcsomagok ütköznek, az állomások ismétlésekbe kezdenek, az átvitel lelassul.
Az ilyen és ehhez hasonló forgalmi helyzetek, torlódások feloldására fejlesztették ki az Ethernet switching - vagy kapcsolt Ethernet technológiát. A megoldás lényege, hogy a switch az Ethernet címek alapján képes eldönteni, hogy egy adatcsomagot mely portjára irányítsa, így az A-B és C-D jellegű párbeszédek nem ütköznek össze. Ehhez persze egy olyan nagysebességű belső csatorna szükséges, mely az egyidőben folytatott párbeszédek összes sávszélességét meghaladja. A mai moduláris Ethernet koncentátorokban több száz port is elhelyezhető.
A megoldás előnye, hogy a hálózat terhelhetősége igen magas lehet, ugyanakkor a hálózat végponti eszközei használhatják az igen elterjedt és olcsó Ethernet hálózati csatolókat. A hálózat teljesítménye úgy növelhető, hogy nem szükséges sem bridge eszközök, sem más hálózati protokollok alkalmazása, ezért a teljes hálózat késleltetési viszonyai igen alacsonyak lesznek.

A hálózatok csoportosítása

Milyen szempontok alapján csoportosíthatjuk a hálózatokat?

A hálózatok nagyon sok szempont alapján csoportosíthatók, most csak pár - a felhasználói oldalt érintő - jellemzőt emelünk ki, ezek:

- Sebesség
- Topológia
- Kábelezés
- Protokoll
- Platform

A sebesség:
Egy hálózat sebességén azt értjük, hogy egy adott időegység alatt hány darab elemi információt képes egyik pontból egy másikba elszállítani.
(Kis kitérő: Az elemi információ definiciója: Egy elemi információ azonos egy adott kérdésre adott igen vagy nem válasszal. Ez az elemi döntés. Az elemi információ tehát két értéket vehet fel, ezért jól modellezhető a kettes számrendszerrel, hiszen a kettes számrendszerben kétféle számjegy van: 0 és 1. Egy darab elemi információt vagy kettes számrendszerbeli helyiértéket - a binary digit kifejezésből eredően - bitnek nevezzük. Értelemszerűen több bit összekapcsolásából több helyiértékű kettes számrendszerbeli számok keletkeznek. Pl.: Nyolc darab bit, azaz nyolc kettes számrendszerbeli helyiérték ad egy byte-ot, tehát egy byte 8 bit. Levezetés nélkül - kérem higgyék el - egy byte-on ábrázolható legnagyobb szám tízes számrendszerbeli értéke 255, a legkisebb 0. Természetesen több byte is összefogható... )
(Még egy kis kitérő: A megszokott váltószámok a számítástechnikában kicsit másképp vannak. Miért is lenne valami egyszerű? Tehát a kilogramm a hentesnél 1000 db grammot jelent, a számítástechnikában a váltószám azonban 1024. Ez azért alakult így, mert az 1000-hez legközelebb lévő kettes számrendszerbeli kerek szám a tízes számrendszerbe visszaszámolva az 1024. Ebből következik, hogy pl.: az M azaz mega az 1024x1024 db-ot jelöl.)
A hálózat sebességét tehát úgy értelmezzük, hogy egy másodperc alatt hány bitet képes két pont között szállítani. Nézzük, milyen mértékegységet kapunk így: bit/sec, kilobit/sec, megabit/sec, gigabit/sec, más jelöléssel: B/s, kB/s, MB/s, GB/s. Ha tudjuk, hogy egy karaktert (például az Ön által most olvasott szöveg egy betűjét) 16 biten azaz két byte-on tárolja egy gép, akkor egy kb 500 oldalas könyv 2.800.000 byte-ban férne el, ami kb. 2.8Mbyte. De térjünk vissza a hálózatunkhoz! Nos a hálózat sebességét tehát egy kapacitás és idő hányadossal adjuk meg. A sebességet sokszor sávszélességnek is nevezik. (Megjegyzés: Ez abból ered, hogy a ténylegesen átvitt jelet egy másik, valamilyen módon kódolt magasabb frekvenciájú jellel továbbítjuk.)
Pár megjegyzés még a sebességről, a sávszélességről. Tudható, hogy egy hálózaton több résztvevő is van. Ezek a résztvevők ( a manapság elterjedt hálózatokról, Ethernet, FastEthernetről GE beszélek) versengenek a hálózati átvitelért. Így néha az egyes igények ütközhetnek egymással. Azt hogy egy rendszer milyen módon kezeli le ezeket a hálózaton kialakuló problémákat (ütközés, bedugulás, stb.) most nem tárgyaljuk, azonban egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet: A hálózaton közlekedő információ nem csak azokat az adatokat tartalmazza, amit mi felhasználók elküldünk vagy megkaptunk, hanem egy sor további olyan adatot, amiről mi nem is tudunk. A mi általunk küldendő adathalmazt a rendszerünk adatcsomagokba rendezi. Ezek az adatcsomagok tartalmazzák azt, hogy ki, kinek, milyen hosszúságú, milyen adattartalmú, adatcsomagot küld. Ehhez útközben még további részletek adódhatnak, attól függően, hogy milyen hálózatban dolgozunk. Az adatcsomagban még elhelyeznek bizonyos hibajavító és ellenőrző kódokat, azzal a céllal, hogy a fogadó állomáson lévő számítógép pontosan meg tudja határozni, hogy a kapott adatcsomag tartalma tökéletes-e. E hosszú megjegyzésnek most jön a praktikus része: A teljes sebesség megadásakor olyan adatot adtunk meg, ami az összes, tehát a mi eredeti adathalmazunkat kiegészítő adathalmazzal megnövelt mennyiségre vonatkozik. Ennek az a következménye, hogy egy adott átviteli sebességből jó közelítéssel a tényleges adatforgalom sebessége a megadott maximális értéknek töredéke, kb. 70%-a jó esetben. Minél több felhasználó kapcsolódik a hálózathoz, annál nagyobb a kiaknázott sávszélesség, annál jobban csökken két partner közötti mérhető átviteli sebesség.
A hálózatok sebessége eltérő. A hálózatok közül a legfontosabbakat sorolom fel:
Elnevezés - Sebesség
Ethernet - 10 MBit/s (elavult)
Token Ring - 4 MBit/s és 16 MBit/s (már nem használják)
Fast Ethernet - 100 Mbit/s, 1 Gbit/s 10Gbit/s, 40Gbit/s

A hálózatok felépítése - a topológia:
A pókok általában azonos hálókat szőnek, mi emberek sokfélét találtunk ki. Nézzük most meg azokat, amelyek a hálózatépítés során a legtöbbször fordulnak elő. A hálózatok topológiáját úgy nevezték el, hogy azok jellemzőek legyenek az egyes pontok közötti összekapcsolás módjára, így megkülönböztetünk többek között csillag-, busz-, gyűrű-, vegyes-, teljes topológiát, hogy csak a legfontosabbakat soroljam. Ahogy az előbb említettem ez a felépítési jellemző arra vonatkozik, hogy a hálózat egyes pontjait hogyan kötjük össze. Felmerül a kérdés, hogy ezeken a hálózati pontokon mi is található? Nos, egy hálózati ponton vagy egy számítógép vagy egy a hálózat kommunikációját szervező, vezérlő, kiszolgáló berendezés található.

A kábelezés:
Korábban az ArcNet idejében jött divatba a koaxiális kábelezés. A koaxiális kábel közismert a televíziók antennája óta. Természetesen a hálózatra alkalmas kábel nem azonos hullámimpedanciájú a televíziós koax. kábellel. Ne akarjunk tehát olcsó RF kábellel hálózatot építeni, nem fog sikerülni. A koax. kábelezés - első időkben - csillag topológiás volt, ami azt jelenti, hogy egy számítógéptől egy központi egységen (hub) keresztül jutott el az adatcsomag egy másik géphez. Ehhez a központi egységhez (hub) több számítógép is kapcsolódott. Ha elképzeljük, ez úgy néz ki mint egy központból induló sugár irányú szálak sora, azaz csillag. Természetesen ezt is lehetett bonyolítani, többszörösen összetett csillaggá, de ezt most ne részletezzük.
A következő kábelezési technika az előzőektől annyiban tért el, hogy a gépeket egymás után füzték fel. Ezt nevezték busz topológiának. A gépek T dugókon keresztül voltak összekapcsolva.
A koaxiális kábelezésnek alapvető előnye volt az olcsóság és a könnyű telepíthetőség. Hátránya volt azonban a hálózat megszakadására való érzékenység. Ezen segített a struktúrált kábelezés. Ezt nevezik UTP-nek, vagy STP-nek. Az UTP - unshielded twisted pair - azaz árnyékolatlan csavart érpár, az STP - shielded twisted pair - árnyékolt csavart érpár. Az ilyen kábelben nyolc darab ér fut úgy, hogy páronként össze vannak tekerve, csavarva. A csavarás által a kábel zavarérzékenysége csökken. Ahogy látjuk van belőle UTP, azaz árnyékolatlan, amely kifejezetten megfelel irodák, komolyabb komplexumok kábelezésére és STP, azaz árnyékolt, amelyet kifejezetten olyan helyekre ajánlanak, ahol a környezeti elektromos zaj nagy. Ilyen például egy nagy vasipari műhely.

Az UTP/STP kábelezést szokták struktúrált kábelezésnek is nevezni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha valahol UTP/STP kábelt használtak, akkor az már struktúrált. Nos egy kábelezési rendszer akkor lesz "struktúrált", ha az egyes számítógépek a fali kommunikációs hálózati csatlakozóhoz egy "patch" (lengő) kábellel csatlakoznak, a fali "port"-ból (csatlakozó, kapu) a falon vagy kábelcsatornán belül a kábel egy központi ún. patchpanelhez (rendezőpanelhez) kapcsolódik, ezen a rendezőpanelen megjelenik minden a hálózatban lévő számítógépes port (felcímkézve, sorszámozva) és erről a rendezőpanelről indulnak patchkábelek (lengőkábelek) a hálózati összeköttetést megvalósító eszközhöz, mondjuk egy switchhez. Nos, ebben az az érdekes, hogy minden bővítés szintén ebbe a központba fut be. Az egyes portok állapota azonnal tesztelhető, javítható. Az ilyen központokban helyezkedik el általában a telefonközpont is. Azonnal belátható, hogy egy költözésnél pár dugó átdugásával, a számítógépes port és a telefonmellék vagy fővonal azonnal áthelyezhető.
Megjegyzem vannak olyan patchpanelek (rendezőpanelek) melyek távolról (egy kijelölt számítógépről) menedzselhetők (vezérelhetők, irányíthatók). Ezek használata esetén a rendszergazdának fel sem kell állnia a székéből és az egyes port áthelyezéseket saját számítógépe előtt elintézheti.
Üvegszál kábeleket is felhasználhatunk a hálózatok telepítésénél. Óriási előnyük, hogy nagyon stabilan képesek nagy távolságokat áthidalni, az elektromos zavarokra abszolút érzéketlenek.
Egy érdekesség: Az üvegszálról azt hihetnénk, hogy törékeny, pedig nem az. Egy üvegszálra akár csomót is lehet kötni, körülbelül 3 mm átmérőjű körívnél pattan el. Ennek ellenére telepítésnél fontos, hogy az adott üvegkábelre megszabott hajlítási sugarat ne lépjük túl. Ez azt jelenti, hogy a kábelcsatornát (amiben az üvegszál fut) úgy kell telepíteni, hogy kanyarokban ennek a hajlítási sugárnak megfeleljen. Ez az érték változó, de általában a 7-17cm közé esik. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogyha üvegkábelt telepítenek, "kicsit" furcsa a csatornavezetés. Felmerülhet Önökben ezek után a kérdés, hogy ha az üvegszál ilyen hajlékony, akkor miért nem lehet kisebb ívben hajlítani telepítéskor. Nos a válasz igen érdekes: A fény egy része az üvegszálból bizonyos hajlítási sugár alatt kilép, így az üvegszál által átvitt fényenergia csökken. Ha csökken, akkor a fogadó berendezés oldalán a jelek vétele lehetetlenné válik.

A protokoll:
A protokoll nem más mint az adattartalom felépítése és az adattovábbítás módja. Olyan megegyezés, amely tartalmazza az egyes hálózati résztvevők (számítógépek, hálózati aktív eszközök) számára, hogy az egyes adatcsomagok tartalma mit jelent. Markánsan kifejezve két gép párbeszédének írott és íratlan szabályait nevezzük protokollnak. Tételezzük fel, hogy hálózatunk igen kiterjedt és a hálózat aktív eszközei között van egy Ethernet switch. A készülékről már volt szó, azonban most bennünket az érdekel, hogy ez az eszköz mit tesz egy hozzá érkező adatcsomaggal. Tételezzük fel továbbá, hogy ehhez az eszközhöz összesen 16 gép kapcsolódik, A, B, C, ... Példánkban A számítógép C számítógépnek küld egy adatcsomagot. Az A számítógép az adatcsomagot összeállítja, megkérdezi a hálózaton, hogy C számítógép létezik-e, ha igen, akkor az adatcsomagot a kábelen keresztül elküldi az eszköznek. Az eszköz "megeszi" az adatcsomagot, amelynek elején jelezve van, hogy kitől, kinek szól az adatcsomag. Az eszköz saját tárolójából megkeresi, hogy melyik kijáraton van az említett címzett és azon a kijáraton kiküldi az adatcsomagot. (Megjegyzem itt ebben az esetben azon van a hangsúly, hogy switch esetében csak azon az egy kijáraton, porton küldi ki az adatcsomagot.)
Ha egy helyi hálózat csatlakozik az internethez és a hálózatról az internet felé küldünk egy adatcsomagot, akkor az a gép, amelyik ezt intézi (router szerver) a mi belső helyi hálózati címünket egy speciális kódolással becsomagolja és amikor a válasz az internetről visszaérkezik, akkor a belső hálózati címet kicsomagolja, ez alapján tudja a helyi hálózaton lévő fogadó állomást meghatározni. Ezt nevezik NAT-olásnak. (Network Address Translation)
Itt kell szólnunk a két elterjedt adatcsomag típusról, ezek az TCP/IP és az IPX. Az Ethernet hálózatunkon többféle adatcsomag típus is közlekedhet. A TCP/IP-t (Transmission Control Protocol/Internet Protocol) előszeretettel használja minden rendszer. A Novell által kifejleszett IPX adatcsomag abban különbözik a TCP/IP-től, hogy 4 byte-os címzés helyett 12 byte-osat használ. Az IPX (Internet Protocol EXchange) fejléce tehát valamivel hosszabb mint társáé.

A platform:
A számítógépek platformján alapvetően azokat az operációs rendszereket értjük, amelyek a hálózaton lévő számítógépeken futnak. Ezek lehetnek Unix/Linux, Windows, OS2, stb. Szeretnék kiemelni egy nagyon fontos dolgot a platform függetlenség fogalmát. A hálózati protokollok "elvileg" (például a TCP/IP ilyen) platform függetlenek, amin azt kell érteni, hogy minden platform, azaz operációs rendszer (legyen az kliens software Windows vagy server software Linux) képes fogadni, értelmezni.

Hálózat és szerverközi kapcsolatok

Nagyobb hálózatok és kiszolgáló gépek összeköttetésére fejlesztették ki a nagysebességű 10Gbit/s és 40Gbit/ssávszélességű kapcsolatot. Ez a kapcsolat alapvetően Ethernet alapú protokollt használ, ezért protokollkonverzió miatt nincs késleltetési idő. Ez a rendszer kifejezetten gerinchálózatok kialakításánál jön manapság szóba. Az átvitelt meg lehet oldani CAT 6 CAT 7 kábelezéssel vagy üvegkábel alkalmazásával.
Ha a telephelyek már nagyobb távolságra vannak egymástól és fontos az online kapcsolat kialakítása, akkor erre jó módszer lehet a nagysávszélességű internet kapcsolat felhasználása. Ismert tény, hogy a cégek telephelyei között lévő kommunikáció általában nem folyamatos, alkalomszerű. Azonban az egyes tranzakciók kezdeményezésénél elvárás, hogy a kapcsolat folyamatos legyen, ne legyen a kapcsolat újraépítéséhez nagyon sok idő szükséges. Ebben az esetben ha a cég rendelkezik olyan szerver gépekkel, amelyek az internetre - nagyobb sávszélességgel - kapcsolódnak és ezek tűzfalai jók, akkor az internet nagyon jól használható céges információcserére. A technikai lehetőségek tekintetében az ADSL, SSDL, üveg, mikrohullámú kapcsolat, stb. jöhet szóba.
Másik megoldás lehet közbülső szerver gép használata akkor, ha az egyes telephelyek időeltolódással működnek és az adatkommunikációt szimultán is biztosítani kell. Ilyen esetben jöhet jól egy internet szolgáltatónál elhelyezett szerver, amihez FTP (file transfer protocoll) kapcsolatot lehet kiépíteni. Ilyet cégünk is szolgáltat.
Ha nagyobb biztonsági követelmények állnak fenn, akkor a bérelt vonal jelenthet megoldást, aminek sávszélessége a rendeléstől és az adott környezetben meglévő technikai lehetőségektől függ. Erről a helyi internetszolgáltató tud részletesebb felvilágosítást adni.

Hálózatépítési tanácsok

A hálózat fizikai felépítése, sávszélességügyek, tanácsok

A hálózat fizikai felépítése az egyes cégeknél, intézményeknél sokban eltér. Ez általában a múltból, szokásokból, a ráfordítható pénzforrásokból, az igényességből ered. Természetesen az emberek általában a legszebb berendezéseket, az üvegajtós belső világítású, klimatizált csendes rackszekrényeket kedvelik, a jól berendezett és kényelmes szerver szobákat, a csendes nyomtatókat. Ez sajnos nem valósítható meg mindenhol.
Törekedni kell azonban arra, hogy a hálózat átviteli sebesség, telepítési minőség, felhasznált anyagok, kábelek, hálózati aktív eszközök tekintetében ne hagyjon maga után kívánnivalót. Fontos, hogy mindig gondoljunk a jövőre: Egy hálózat sohasem lehet kész.
A hálózat méretezésénél figyeljünk arra, hogy a számítógépeink milyen hálózati felülettel rendelkeznek, ezek, ha lehet, képesek legyenek átalakítás nélkül az új rendszerhez kapcsolódni. ( Ethernet, FastEthernet, GE átjárhatóság ) Kérdezzünk és számoljunk a működtetett software-ek hálózatra adott terhelésével. A számadatok alapján meghatározható, hogy a hálózaton belül hol keletkezhetnek szűk keresztmetszetek, ezekre méretezzünk. Távoli - esetleg internet vagy interneten keresztül - elért hálózat tényleges maximális forgalmi igényének többszörösével (3-4-szerese) számoljunk. A régi mondás itt véresen igaz lehet: Egy átviteli lánc leggyengébb eleme meghatározza a egész lánc maximális teljesítményét. Forduljunk az újabb technológiák felé, ha kell cseréljük, bővítsük rendszerünket.
Fordítsunk figyelmet a hálózati eszközök elhelyezésére. Nagyobb rendszerek esetén javasolható, hogy egy vagy több központba telepítsük a kiszolgáló (szerver) gépeket, alakítsunk ki rendszergazdai szobá(ka)t. Az egyes távolabbi (közvetlenül nem, esetleg távfelügyelt) hálózati eszközöket falra szerelt rackszekrényekbe telepítsük. Ne sajnáljuk a pénzt a kiépült hálózat dokumentálására, a dokumentumban tüntessük fel a címkézett portok számát, az adott helyen dolgozó gép fix IP címét, ha nincs DHCP, MAC address-ét. Gondoljunk a spooling nyomtatás lehetőségére és annak zajára (ne ültessük a nyomtatók mellé a rendszergazdát).

Mi az a ...?

Mi az a Szerver-kliens alkalmazás?
Úgynevezett szerver-kliens módban működik egy programrendszer, ha az adott programnak a felhasználó gépén csak a kapcsolattartó, kiszolgáló felülete fut, azaz a felhasználó által adott feladatokat a szerveren futó program dolgozza fel és nem a felhasználó gépe. Belátható, hogy ez a megoldás a hálózatra kisebb terhelés ad, mert a hálózaton csak a kérések és a válaszok utaznak. A rendszer igen erős és gyors szerver gépet feltételez.

Mi az az Adatbázis szerver?
Adatbázis szervernek nevezzük azt a megoldást, amikor a szerver gépen megosztott könyvtárakba helyezzük el a közösen használni kívánt adatállományokat és a felhasználóknál lévő gépeken futó programok érik el és dolgozzák fel az adatokat. Ez a megoldás nagyobb terhelést ad a hálózatra, azonban kisebb teljesítményű szerver gépekkel is kifogástalanul működik.

Mi az a Domain Name Server, DNS?
A hálózatokban előszeretettel alkalmazzuk azt a megoldást, hogy a gépeket nem a fizikai címük (MAC address, IP cím) alapján keressük meg, hanem minden gépnek adunk egy önálló nevet. Kisebb hálózatoknál is van egy olyan a felhasználó szeme elől elzárt rendszer, ami elvégzi az így adott nevek és hálózati címek megfeleltetését, ún. feloldását.
Az internet világában is így van ez, azonban a feladat egy kisebb hálózathoz képes sokkal nagyobb. Amikor az interneten önálló weboldalt kívánunk létrehozni és tételezzük fel ezt önálló saját gépünkkel kívánjuk megoldani, akkor az internet szolgáltató valamilyen domain nevet kér tőlünk és IP címet kíván adni. Az IP cím lesz a gépünk hálózatbeli címe, a domain név pedig a gépünk neve. Ha cégünk gépét kívánjuk így elérhetővé tenni és a gépünknek cégünk nevét adjuk, akkor például a Pupák Kft. névből a gép neve pl. www.pupak.hu lesz. Ez a domain név valósdomain név lesz, mert valódi számítógépet jelöl.
Ha nem kívánunk saját gépet üzemeltetni azt is megtehetjük. Ebben az esetben keresünk egy olyan céget - például bennünket - ami webhosting szolgáltatást árul. Ez azt jelenti, hogy ez a cég a saját gépén - ami az internetre van kapcsolva - hajlandó megjelentetni a mi honlapunkat - némi ellenszolgáltatásért cserébe - sőt a www.pupak.hu is megoldható, de látszik, hogy ez a domain név nem valós, hanem virtuális, azaz látszólagos. Az interneten böngészőnkkel kalandozva nem veszünk észre semmilyen különbséget a valós és virtuális domain nevek között. Úgy gondolom egy vállalat, cég életében mégiscsak elegánsabb egy www.pupak.hu, mint egy www.freewebpageszolgaltato.hu/pupak név.
Láthatunk olyan honlapneveket is mint például a partner.partnerpont.hu. Ebből a címből az látszik, hogy a partnerpont.hu egy gép és a partner pedig egy aldomain neve.
A DNS szerverek tehát azok az interneten lévő gépek, amik tudják, hogy egy adott domain névhez, milyen IP cím tartozik.
A világon nincs sok "root", főnök DNS szerver, talán hét vagy nyolc. Ha valamelyik kiesik, akkor a többi átveszi a feladatok ellátását.
Fontos a DNS szolgáltatás nem számítógép, hanem egy számítógépen futó program, aminek DNS a neve. Ha egy gépet csak erre használnák, akkor mondhatnánk rá, hogy ez egy DNS szerver. Remélem érthető a különbség.

Mi az a DHCP?
Nagyobb hálózatokban szokták alkalmazni a DHCP szolgáltatást. Ennek az a lényege, hogy a hálózatban lévő gépeknek akkor adnak IP címet (ez az a cím ami alapján a hálózatban megtalálható lesz egy gép) amikor az bekapcsolódik a hálózatba. Ezt hívják dinamikus IP cím kiosztásnak. A hálózatban tehát minden gép összevissza kap IP címet, a fontos az, hogy ne legyen két egyforma. Persze ez így nem teljesen igaz. A DHCP szolgáltatás egy táblázatból veszi a felhasználható IP címeket, amely táblázatokban bizonyos címek kiosztását tilthatjuk, azaz fenntarthatjuk olyan fix hálózati eszközöknek, gépeknek, amelyek címe nem változhat. Ilyen lehet például az a gép, amin keresztül lebonyolítjuk egy helyi hálózatról az internet elérést. Ezt e gépet mindig ugyanazon az IP címen kell elérnünk.
Az internet szolgáltatók is szívesen alkalmazzák ezt a megoldást.

Mi az a Webszerver?
Az internet alapvetően a webszerverekre épül. Ezek azok a gépek, amelyeken Apache vagy más webszerver program fut. A webszerverek tárolják és teszik elérhetővé a honlapok milliárdjait.
A weboldalak szövegeit, képeit HTML (Hyper Text Markup Language) formátumban készítik el. A HTTP (Hyper Text Transfer Protokoll) az az adattovábbítási mód, protokoll, ami ezeket a file-okat képes két gép között továbbítani. A webszerverek ezt a protokollt használják.
A HTTPS a HTTP titkosított változata, amely egy kulcsot használ a kommunikációban résztvevő adatok titkosítására.

Mi az az FTP szerver?
Az FTP (File Transfer Protokoll) szerver arra alkalmas, hogy az internetre kapcsolódó felhasználó file-okat, adatokat tudjon az FTP programot futtató szerver gépen eltárolni, illetve onnan letölteni. Az FTP eléréshez szintén szükség van az FTP szerver nevére, valamint a felhasználó azonosítójára és jelszavára.
Az FTP használatát úgy kell elképzelni, mintha saját gépünkön egy könyvtárat kezelnénk. Óriási előnye lehet olyan esetekben például, mikor egy cég különböző, távol elhelyezkedő egységei nem egy időben végzik munkáikat és szükség van egy olyan közös tárhelyre, ahol ki tudják cserélni adataikat. Fontos ismérve az FTP rendszereknek, hogy egy időben több felhasználó is használhatja.

Mi az az E-mail szerver?
Az E-mail szerver olyan program, ami az internetre kapcsolt gépeken fut és az a feladata, hogy az interneten keresztül az elektronikus levelezést lebonyolítsa. Segítségével létre lehet hozni e-mail fiókokat, amelyeknek van címe, pl.: , amelynek első része a fiók neve - info -, ezt követi egy kukacnak hívott jel, majd annak a gépnek a valós vagy virtuális domain neve, ahol az e-mail fiók található. Minden fiókhoz tartozik egy azonosító és egy jelszó. Ez a két dolog védi a fiókot az illetéktelen hozzáféréstől.
Nehézséget szokott jelenteni a felhasználóknak a számítógépük levelező programjának beállítása. A fentebb említett adatokon kívül általában a következő adatokra lesz szüksége, ha a levelező programját be kívánja állítani:
- a kimenő leveleket küldő szerver nevére, pl.: smtp.serverneve.hu
- a bejövő leveleket kezelő szerver nevére, pl.: mail.serverneve.hu
Ezeket az adatokat szolgáltatójától kérdezze meg.

Mi az a Usenet?
A Usenet egy nyitott levelezési rendszer, ahol a felhasználók híreket, közleményeket, véleményeket tehetnek közzé. Az üzenetek Usenet állományokba rendeződnek és minden fogadásukra kijelölt rendszerhez eljutnak. Úgy kell elképzelni ezeket, mint a lapkiadó vállalatokat. Azok is több helyről fogadják az információkat, azokat rendszerezik, majd továbbítják.
Ahhoz, hogy a Usenetet használni tudjuk szükségünk van egy hírolvasó programra. Ez a hírolvasó program az NNTP (Network New Transfer Protokol) protokollt használja.

Mi az a Levelezési lista?
A Usenet alternatívájaként jött létre. A levelező listákra a webböngészőnk segítségével iratkozhatunk fel megadva a témát - milyen témájú leveleket várunk - és saját e-mail címünket. Ha ezt megtettük, akkor a levelezési listára érkező összes levelet megkapjuk elektronikus postaládánkba.
Feliratkozáskor fontos odafigyelni arra, hogy hogyan lehet a listáról leiratkozni!
Egy ilyen listára való feliratkozás után a napi egy-két levéltől a napi több száz levélig kaphatunk postaládánkba leveleket. Természetesen mi is írhatunk levelet a témához hozzászólva.

Mi az a Fórum?
Sok internet oldalon találhatunk Fórumot. A Fórumok alkalmasak arra, hogy a felhasználók általuk létrehozott témákban hozzászólásaikat tegyék közzé, azonban ezek a hozzászólások nem elektronikus levelek formájában terjednek, hanem a Fórum honlapján lesznek olvashatók. Ezek a honlapok tehát dinamikusak, valamilyen Fórum programrendszer szolgálja ki őket.
A Fórumokban tehát új témákat nyithatunk, adott témák leveleit olvashatjuk és hozzászólhatunk.

Mi az a Firewall?
Az elnevezés tűzfalat jelent, de nem a hagyományos értelemben. Ez a tűzfal arra való, hogy egy az internetre vagy általában bármilyen hálózatra csatlakozó gépet megvédjen a támadásoktól.
Miért és hogyan akarják megtámadni a gépeinket?
- adatok elérése, olvasása, törlése, beszúrása
- bizalmas információk elvesztése, meghamisítása, olvasása (gazdasági verseny)
- zavarok okozása a hálózati rendszerben (vírusok, férgek, szabotázsok)
- tekintélyvesztés a nyilvánosság előtt
- kémprogramok bejuttatása egy rendszerbe (Spyware, Dataminer, stb.)
- hamis azonosság színlelése, más azonosítójának illetéktelen használata, a rendszer szolgáltatásainak jogosulatlan használata
- levelezési rendszerek elleni támadások (e-mail vírus, fertőzött csatolt file-ok, Re vírusok, spam)
A feladat láthatóan sokrétű és királyi út nincs. A fejlődés "folyamatos", ezen azt kell érteni, hogy a támadók egyre újabb és újabb módszereket fejlesztenek, a védelmezők pedig egyre újabb védelmi technikákat kénytelenek kidolgozni.

Mi az a Rendszerfelügyelet?
Rendszerfelügyeletnek nevezzük azt a tevékenységet, ami egy adott hálózat működését, üzemelését ellenőrzi, szükség esetén beavatkozik, a hálózat felhasználói részéről érkező igényeket értékeli és előre kialakított szabályrendszer szerint teljesíti vagy megtagadja, ellátja akár feladat megosztott formában a rendszer központi adattárainak előre meghatározott sűrűség szerinti mentését, összeomlás esetén elvégzi a rendszer helyreállítását.
Általánosságban elmondható, hogy kisebb rendszerek esetében (5-250 gépes hálózat) a szerverek rendszerfelügyeletének sok részlete automatizálható és elegendő külső cég megbízása az előre nem látható események kezelésére, igények teljesítésére. Ez azért fontos megállapítás, mert egy megfelelően felkészült rendszergazda bére igen magas, így sok esetben gazdaságilag indokolatlan a foglalkoztatás.

Mi az a Távfelügyelet?
Távfelügyeletnek nevezzük az előző pontban tárgyalt rendszerfelügyeleti tevékenységnek azt a módját, amikor a hálózat rendelkezik internetes kapcsolattal, és ott a megfelelően titkosított módú külső hozzáférés biztosított a "rendszergazda" számára. Igy távolról képes a feladatait ellátni. Természetesen ilyenkor is előfordulhat teljes összeomlás, ilyenkor a rendszergazda a helyszínen megjelenve hárítja el a problémát.

Szótár

0-9

10Base - a 10Base - 10 Mbit/sec alapú hálózatotot jelent. A toldalék betű határozza meg, hogy milyen kábelezésen, ezek:

10BaseT - 10 Mbit/s T - Twisted Pair - UTP, STP, csavart érpár

10Base2 - 10 Mbit/s 2 - vékony koax.

10BaseFO - 10 Mbit/s FO - Fiber Optic általában FOIRL röviditéseként. A FOIRL jelenti a Fiber Optic Inter Repeater Link-et, ami a üvegszálon megvalósuló hálózatok közti repeater kapcsolatot jelenti. Lásd repeatálási határ.

10BaseFB - 10 Mbit/s FB - Fiber Optic szinkron Ethernet kapcsolat. A repeatálási határ átlépésére fejlesztették ki. Az ilyen módon összekötött repeaterek egy repeaternek számítanak a hálózatban.

100Base - 100 Mbit/sec alapú hálózatot jelent. A toldalék betű határozza meg, hogy milyen kábelen, ezek:

100BaseT - 100 Mbit/sec, T - Twisted Pair, UTP, STP, csavart érpár, Fast Ethernet szabvány

100BaseF, vagy FX - 100Mbit/sec, F - Fiber Optic, üvegszál, Fast Ethernet szabvány

A



assembly - a szó szerelést jelent magyarul, azonban a számítástechnikában nem sok köze van ehhez. Az assembly, assembler nyelv egy olyan a számítógépek processzorának nyelvéhez nagyon közeli, nagyon hasonló felépítésű fordítóprogram. A processzorok valójában csak számokban kifejezett utasításokat és adatokat értenek meg. Az említett nyelv a konkrét processzor utasításokhoz rendel egy oly szót (mnemonik) amiről a programozó már képes megérteni, hogy mire való. Például egy adatmozgatási parancs a memóriában így néz ki A9 88 A0 CC 07(hexadecimálisan), assemblerben: MOVE A1, MEMO1, ahol a MOVE a mozgatási parancs, az A1 a processzor A1 akkumulátora, a MEMO1 esetünkben a $CCA0 hexa cím az offset 07. Ezzel nem akarunk senkit sem elijeszteni a programozástól.

B



bit - A bit kifejezés a binary digit kifejezésből ered. Értelmezése: A bit a bináris számrendszer egy helyiértékének felel meg. Értéke lehet 0 vagy 1. Mint tudjuk a kettes számrendszerbeli számok maximum két értéket (0,1) vehetnek fel ugyanúgy, ahogy a tízes rendszerben tíz félét (0,1,2,3,4,5,6,7,8,9). A kettes rendszerben tehát egy bit - binary digit - kettes rendszerbeli helyiérték. Például két digiten, azaz két helyiértéken fér el a 34-es szám a tizes rendszerben. Lássunk egy példát mondjuk 68-as tizes számrendszerbeli szám kettes számrendszerben a következőképpen néz ki: 1000100. Mint látszik tényleg nincs benne 0-tól és 1-től különböző szám, azonban sokkal hosszabb, mint a tízes megfelelője. Az átszámítás módjairól itt most nem szólunk. A kommunikációval foglalkozó szakemberek a bitet még a legkisebb elemi információ egységnek vagy elemi döntésnek is nevezik.

byte - A byte - magyarosított változata a bájt - nyolc bináris helyiértékű számértéket jelöl. Kisebb számolás után megmondható, hogy maximális értéke 255, legkisebb értéke 0. Az egy byte-on ábrázolható számok számossága 256. Például a tízes rendszerbeli 255 így néz ki kettesben: 11111111. A byte alapmértékegység is, általában a számítógépek, hard diskek memóriájának mértékegysége. Vannak váltószámai: kiló - 1024 db byte, mega 1024x1024 db byte, giga 1024x1024x1024 db byte.

C



CAT 3 - CAT 5 - CAT 6 - A Category X (3,5,6,7) kábelezést jelöli. A CAT 3 - 10Mbit/s-ot, a CAT5 - 100Mbit/s-ot, a CAT5e 1Gbit/s, a CAT6 10Gbit/s sebességet garantál





D

DOS - Disk Operating System (Lemez "orientált" operációs rendszer) Először az IBM bocsátotta piacra, még nagygépes környezetre. Később a PC-k (Personal Computer - Személyi számítógép) közkedvelt rendszere lett.(Természetesen átírva.) Alapvetően karakteres kommunikációt folytatott a felhasználóval. Később a Microsoft kihozta saját rendszerét MS DOS néven.

domain - hálózati kiszolgáló.

F

fordítóprogram - olyan program, ami egy adott programnyelven megírt programok képes lefordítani a számítógép által értelmezhető kóddá. Lásd gépi kód.

Fiber - lásd üvegkábelezés

G



gépi kód - a processzor nem képes csak számokkal képes dolgozni, tehát az utasítások, adatok (szövegek, képek) csak számok formájában értelmezhetők számára. A gépi kód a processzor által értelmezhető számsorozattal kifejezett programot jelenti.

giga - a kiló és a mega után következő nagyságrend a giga, ami 1024x1024x1024 valamit jelent, mondjuk byte-ot.

H

hordozhatóság - hordozható egy program, egy software-rendszer (például a Linux), ha olyan nyelven készült, amely nyelvnek más felépítésű számítógéphez (más processzor, más hard disk, más rendszer alap, stb.) is van fordítóprogramja. Ezen azt kell érteni, hogy például egy C nyelven megírt program futhat egy otthoni PC-én és futhat egy AS 400 IBM középszámítógépen anélkül, hogy a programon a két gép alapvető különbözősége miatt változtatni kellene.

I

internet - sok könyv foglalkozik a kezdetekkel, most itt röviden csak annyit, hogy mint nagyon sok más, ez is katonai megbízásból nőtte ki magát. Alapvető célja az volt, hogy olyan hálózatot kellett létrehozni, ami ha bármelyik része kiesik, a többi része még működőképes marad. Feladata gépek, lokális hálózatok összeköttetése. A név rossz, de megértés könnyítő magyarítása: hálózatokat összekötő hálózat, hálózatközi hálózat.

intranet - Amerikában megfigyelték, hogy azok a dolgozók, akik munkájukhoz aktívan használtak számítógépet és internet elérésük is volt, hogyan jutnak az interneten információkhoz. A browsolás - böngészés adta azt az ötletet, hogy a vállalati munkában is át kellene állni olyan információtárolási és feldolgozási módszerekre, amelyek ezt a típusú adatelérést használják. Az intranet tehát egy vállalat, cég belső hálózatán futó böngésző alapú integrált információs rendszer lehet. Ezt a funkciót egyre több server rendszer engedte meg, ilyen volt például a Novell intranetje is. Az intra itt a belterjességre utal. Az így működő hálózat tehát egy céghez, cégcsoporthoz kötődik, az azon található információk nem publikusak. Az intranet és internet között végül ellenőrzött kapcsolatot lehet létrehozni a publikus információk interneten történő webalapú megjelenítésével.

IP - internet protokoll. Használjuk még az IP cím szakkifejezést, ami egy a hálózaton lévő számítógép címe. Ezt egy négy számból álló sorozat írja le.




K




kiszolgáló - lásd server.

kilo - a számítástechnikában - a zöldségesekhez hasonlóan - itt is használunk szorzószámokat. Például a kiló általában 1000 db valamit jelent. Nos a számítástechnikában ezt sem sikerült ilyen egyszerűen megalkotni, így a kilo itt 1024-et jelent, ami a kettes számrendszer 10. helyiértékének értéke.

M



multitasking - ha egy operációs rendszerben egyszerre csak egy felhasználói program futtatható, akkor monotask-os, ha több, akkor multitask-os. A PC-s DOS monotask-os volt, a Windows multitask-os.

mega - a kilónál tárgyaltak alapján a mega 1024x1024 db valami. Ez lehet bit, byte, illetve bármi.

N

Novell - software fejlesztő cég. Novell márkanéven hoz forgalomba hálózatkezelő rendszereket. Korábban alapvetően  adatbázis server funkciókat látja el. Később nyitottak a szerver-klines alkalmazások kiszolgálása felé. Pár évvel ezelőtt megjelent az első már intranetes rendszerük. Nagy piaci részesedésük van. A rendszer árát a serverhez kapcsolódó számítógépek száma határozza meg. Nagyon stabil korrekt rendszer.

O



operációs rendszer - az operációs rendszer, kernel (ilyen a DOS, a Windows) egy olyan program, ami a következő alapvető funkciókat látja el: - felhasználói interface: a felhasználóval történő kapcsolattartást teszi lehetővé, parancsokon és válaszokon keresztül- alkalmazás/programozói interface: az operációs rendszerben futtatott programok működéséhez szükséges ún. rendszerhívások rendszere. Ez teszi lehetővé, hogy egy program egy gépen fusson. A programnak szüksége van az operációs rendszer által meghatározott (de facto szabvány) módon kezelni a gép erőforrásait. -periféria vezérlő interface: a számítógép központi része és a hozzá kapcsolat egyes perifériák közötti kommunikációért felelős. - adat interface: a számítógép operációs rendszere meghatározza, hogy milyen adatokat, milyen formátumban képes kezelni, elfogadni. Egy operációs rendszernek természetesen ennél több feladata is van, azonban kívülről csak ezek láthatók.

P

Patch kábel - Patch kábelnek hívunk minden olyan kábelt, ami egy portot egy géppel vagy két portot köt össze. Általában 0.5,1, 2, 3, 4, 5, 10, 15 méteres hosszúságban készülnek. Lehetnek üvegkábelek, UTP kábelek, koax kábelek, stb.

platform - általában valamilyen operációs rendszert értünk alatta. Lásd: operációs rendszer

platform független - platform függetlennek nevezzünk minden olyan dolgot, amely az adott rendszertől függetlenül működőképes. Ilyen lehet például egy hálózati kommunikáció (TCP/IP), ami egy szabványon alapul, így minden operációs rendszer - platform - érti, használja.

processzor - egy számítógép legfontosabb eleme. A processzor értelmezi és hajtja végre a felhasználótól érkező összes kérést, parancsot. Egy processzor felépítése sokféle lehet, de ezekre itt most nem térünk ki. Fontos ismertetője az, hogy hány utasítást hajt végre egy másodperc alatt. Ezt általában MIPS-ben adják meg, ami a Mega Instructions Pro Secundum rövidítéséből ered, jelentése pedig: millió utasítás per másodperc. Értékét meghatározza a processzor órajele, ami egy-két MHz-től GHz-ig terjedhet, a benne lévő gyorstár (Cache) mérete és sebessége, valamint a belső architektúrája, amivel jelen keretek között nem áll módunkban részletesen foglalkozni.

R



repeatálási határ - egy Ethernet hálózatban egyszerre maximum két repeater lehet. Ezek után már csak Inter Repeater Link eszközzel lehet összekapcsolni további szegmenseket. Ez az IPGT azaz az Inter Packet Gap Time-mal van összefüggésben. Ez az az idő, ami két Ethernet packet között eltelik. Részletekről az általunk kiadott Ethernet Számítógép Hálózatok című filmsorozatból.

S

server - olyan számítógép, amely egy hálózatban kiszolgáló funkciókat lát el. Ilyenek például: hálózati alkalmazások adatainak osztott (minden engedélyezett felhasználó általi) elérése, a hálózat erőforrásainak ellenőrzött elérése, hálózati alkalmazások futtatása, azok igényeinek kiszolgálása, rendszeradminisztráció, erőforráskezelés, stb.

szerver tipusok - a lokális szerverek felhasználásuk módja szerint alapvetően két típusba sorolhatók, ezekSzerver-Kliens: Az alkalmazás - tehát a program - a szerver gépen fut. A szerverhez kapcsolódó kliens gépek csak kéréseket továbbítanak a szerver gép felé és azokra kapnak "kiszolgálást", választ. Ez a rendszer erős szerver gépet kíván, azonban a hálózatra kisebb terhelést ad.Adatbázis szerver: A szerveren csak a szerver program fut, a hálózatban lévő gépek a közös adatbázisaikat a szerveren érik el. Az adott alkalmazói programok a client gépeken futnak. Ez a megoldás a szerver géptől kisebb teljesítményt vár el, azonban a hálózatra nagyobb terhelést
ad.

secundum - másodperc

STP - Shielded Twisted Pair - azonos az előzővel csak árnyékolt, stabilabb átvitelt tesz lehetővé, olyan helyeken használják, ahol nagyobb a környezetből felvehető zavar lehetősége. Az átviteli paraméterei azonosak az UTP-vel.
Maximális hossz port és gép között 100 méter.

T



transzparencia - átlátszóság. Hálózatok esetében transzparens lehet egy hálózati eszköz, ha a hálózat egyik szegmenséről közvetlen adatkapcsolatot tudunk létrehozni a másik szegmensével.

U



UTP - Unshielded Twisted Pair - nem árnyékolt csavart érpár. 8 ér fut benne, páronként csavarva. Több tipusát használják: a CAT 3 - Category 3 max. 10 Mbit/sec, a CAT 5 - Category 5 max 100 Mbit/sec, a CAT 5e max 1Gbit/s, a CAT 6 - Category 6 pedig 10Gbit/sec sávszélesség átvitelére alkalmas. Maximális hossz port és gép között 100 méter.

üvegkábelezés - üvegszálat tartalmazó kábelezési eljárás, mely olyan kábeleket használ, melyek 4, 8, 16, 24, stb. számosságú eret tartalmaznak. Lehet kültéri, beltéri, rágcsáló védett stb. Lehet multimodusú, vagy monomodusú, ezt az elérendő sebesség és távolság, az igényelt port tipusa határozza meg - lényegében az átviendő fény spektrumával van szoros összefűggésben.

V



vékony koaxiális kábel - 50 ohmos vékony koax. 186 méter hosszú lehet egy ág. Busz rendszerű felfűzést lehet vele készíteni. Ez annyit tesz, hogy a gépeket egymás után fűzik fel T csatlakozókon keresztül. Ezért van általában két koax. kábel a gép és a telepített fali port között. Van egy biztonsági koax. kábelezési eljárás is, de annak amennyi előnye van, annyi hátránya is.

vastag koaxiális kábel - azonos az előzővel, de kb. hüvelykujjnyi vastag koax. kábel, nagyobb távolságokat lehet vele áthidalni. Használata nehézkes, ezért kerülik.




W



Windows - a Microsoft által kifejlesztett operációs rendszer. Több változata jelent meg az évek során. Korábban a Windows 3.0, 3.1 még DOS alatt futott, a további Windows 95, 98, 2000, XP, Vista, 7, 8, 9, 10 verziók már önálló rendszert képeztek.

Önök kérték

A Webalizer jóvoltából a lapunkat kereső netezők keresőszavait megkapjuk. Ezen a lapon
a beérkezett szavakról adunk bővebb információt.


A Hub működése
Az ethernet hubok alapvetően úgy működnek, hogy a beérkező adatcsomagot minden portjukon megjelenítik. Ez azt jelenti, hogy a hálózati forgalom minden porton quot;hallható". Ez kisebb leterheltség esetén nem okoz problémát főleg a mai nagy sebességű 100Mbit/s-os hubok esetén. A hub-ok általában egy uplink csatlakozón keresztül felfűzhetők, ennek azonban gyártóktól függő korlátjai vannak. Minden esetben olvassuk el a gyártói adatokat.


Hálózati eszközök maximális távolsága
Két hálózati eszköz maximális távolságát meghatározza a két eszköz között alkalmazott összekötő rendszer szabványban rögzített adata. UTP esetén 100m, RG-59 koax esetén 185m, RG-62 (ArcNet - régi már nem használt) esetén 625m, üveg esetén 300m-től 80 km-ig típustól függően ( monomódusú, multimódusú).


Két gép közötti kábel - (két gép UTP ethernet összekapcsolása)
A keresés arra irányult, hogy hogyan lehet két gépet - amelyekben 10 vagy 100 Mbit/s sebességű UTP felületű ethernet kártya van - egy kábellel hub vagy switch - tehát külső eszköz - nélkül összekapcsolni. Nos a válasz nagyon egyszerű: Szükségeltetik hozzá egy (UTP) krimpelő fogó, pár méter (max 100m)UTP CAT3 vagy CAT5 (sebességtől függő) kábel, két UTP CAT3 vagy CAT5 csatlakozó. A kábelvégeket a fogóval levágjuk, majd a kábelek végét a fogóval csupaszítjuk. A megfelelő fogó korrekt méretre vág és csupaszít! Ha nincs ilyenünk akkor a csupaszítási méret 13 mm. A színes kábelereket nem kell blankolni, azok a krimpelés folyamán hasadnak fel!!! A kábel nyolc erét a használt szabvány szerint (kétféle létezik)kihajtogatjuk és a csatlakozóba dugjuk. A krimpelő fogóval összepréseljük.
Itt jön a lényeg: Az Ethernet két csatornát használ a TX és az RX érpárat. Két gép csak úgy "látja meg egymást", ha az egyik csatlakozónál a két érpárat megcseréljük, így a másik oldalon a kezdő szabványtól eltérő módon helyezzük az ereket a csatlakozóba! Az RX párt a TX-re, a TX párt az RX-re. Praktikus információ lehet egy példa:

Ha a csatlakozót tekintjük fölülről, ahol a csatlakozó eleje (tehát amerre bedugjuk az aljzatba) előre néz, a rögzítő műanyag klipsz lefelé, az érintkezősor felfelé, akkor balról jobbra haladva a következő színek találhatók: ZF, Z, NF, K, KF, N, BF, B (egyébként A szabvány) a másik csatlakozón a következőt kell kialakítani: NF, N, ZF, K, KF, Z, BF, B (egyébként B szabvány). Látszik, hogy az RX, TX pár az 1,2,3,6 ponton cserélt helyet. ( A színkódok: ZF-zöld-fehér, Z-zöld, NF-narancs-fehér, N-narancs, KF-kék-fehér, K-kék, BF-barna-fehér, B-barna)


Patch kábel típusok - két gép közötti kábel
A keresés arra irányult, hogy hogyan lehet két gépet - amelyekben 10 vagy 100 Mbit/s sebességű UTP felületű ethernet kártya van - egy kábellel hub vagy switch - tehát külső eszköz - nélkül összekapcsolni. Nos a válasz nagyon egyszerű: Szükségeltetik hozzá egy (UTP) krimpelő fogó, pár méter (max 100m)UTP CAT3 vagy CAT5 (sebességtől függő) kábel, két UTP CAT3 vagy CAT5 csatlakozó. A kábelvégeket a fogóval levágjuk, majd a kábelek végét a fogóval csupaszítjuk. A megfelelő fogó korrekt méretre vág és csupaszít! Ha nincs ilyenünk akkor a csupaszítási méret 13 mm. A színes kábelereket nem kell blankolni, azok a krimpelés folyamán hasadnak fel!!! A kábel nyolc erét a használt szabvány szerint (kétféle létezik)kihajtogatjuk és a csatlakozóba dugjuk. A krimpelő fogóval összepréseljük.
Itt jön a lényeg: Az Ethernet két csatornát használ a TX és az RX érpárat. Két gép csak úgy "látja meg egymást", ha az egyik csatlakozónál a két érpárat megcseréljük, így a másik oldalon a szabványtól eltérő módon helyezzük az ereket a csatlakozóba! Az RX párt a TX-re, a TX párt az RX-re. Praktikus információ lehet egy példa:

Ha a csatlakozót tekintjük fölülről, ahol a csatlakozó eleje (tehát amerre bedugjuk az aljzatba) előre néz, a rögzítő műanyag klipsz lefelé, az érintkezősor felfelé, akkor balról jobbra haladva a következő színek találhatók: ZF, Z, NF, K, KF, N, BF, B (egyébként A szabvány) a másik csatlakozón a következőt kell kialakítani: NF, N, ZF, K, KF, Z, BF, B (egyébként B szabvány). Látszik, hogy az RX, TX pár az 1,2,3,6 ponton cserélt helyet. ( A színkódok: ZF-zöld-fehér, Z-zöld, NF-narancs-fehér, N-narancs, KF-kék-fehér, K-kék, BF-barna-fehér, B-barna)


Portszám - (eszközé, pl.: hub, switch)
A hálózatban szereplő eszközökön un. portok (kapu) vannak, amelyekhez különböző kábelekkel csatlakozhatunk. A port magyar nyelvre lefordítva csatlakozási pontot jelöl. Az egyes eszközök lehetnek egy porttal rendelkezők, ilyenek tipikusan a hálózatban résztvevő számítógépek, (természetesen egy számítógépen lehet több hálózati port) illetve több portosak. A portszámok általában 2 hatványai (8, 16, 24, 32, 48), de manapság már vannak ettől eltérőek is, pl.:
5 port.


RG-59
Az RG-59 a 10Base2 szabványban megfogalmazott 10 Mbit/s sávszélességű koaxiális ethernet 50 ohmos hullámimpedanciájú kábel típusneve.


Rack szekrény
A hálózat építésekor előszeretettel használunk rack szekrényeket. Ezek olyan fémszekrények, melyek 19" szélességű eszközök fogadására alkalmasak. Ha valahol azt olvassuk: rack mountable, az azt jelenti, hogy az adott eszköz 19" rackbe szerelhető. Az ilyen szekrényekbe lehet különböző hálózati eszközökek (switch, hub, bridge, stb.), patchpaneleket (ezek sok UTP aljzatot tartalmazó panelek), UPS-ek (szünetmentes tápegységek), stb. A szekrények zárhatók, így védelmet biztosítanak.


A tokenring topológiája
A tokenring alapvetően gyűrű topológiájú hálózat. Telepítésekor természetesen csillagtopológiájú UTP-t telepítenek. A gyűrű a kábelezés használatának módjában jelenik meg.


UTP kábelezés
Az UTP kábelezés, lásd Szótárunkat a UTP-nél vagy a 10BaseT-nél


Uplink technika
Két vagy több ethernet hub vagy switch felfűzésére való. A küönböző gyártók másként oldják meg. Egy hub-on általában van egy kijelölt port, ami vagy normál port vagy uplink port. Ezt vagy kapcsolóval választhatjuk, vagy külön aljzat van hozzá. Ha külön aljzat van, akkor vigyázzunk, mert jelölt port csak egyféle funkciót képes megvalósítni! Az uplink portról egy másik hubhoz kapcsolódhatunk.